Feladata, hogy a szennyvíz mozgásakor a levegő is megfelelően áramolhasson. Ez segít mérsékelni a csőben kialakuló nyomásváltozásokat, és hozzájárul ahhoz, hogy a lefolyók bűzelzáróiban megmaradjon a víz.
A legtöbb lakó soha nem látja a strangszellőzőt. Működésének eredményét viszont naponta élvezi: a lefolyók használhatók, a szifonokban maradó víz pedig elválasztja a lakás levegőjét a csatornáétól.
A szennyvízcsőben nem csak víz van
A vízellátó csövekkel ellentétben a szennyvízvezetékek általában nem teljesen vízzel telve működnek. Belsejükben a lefolyóvíz mellett levegő is található.
Amikor valaki lehúzza a WC-t, nagyobb mennyiségű víz érkezik a vezetékbe. A lefelé haladó víz levegőt ragad magával, a csatlakozások és irányváltások környezetében pedig változik az áramlás. Egyes helyeken csökkenhet, máshol növekedhet a nyomás.
A levegőnek emiatt befelé és kifelé is utat kell találnia. A szellőzés biztosítja, hogy a csatorna ne kizárólag a lakások lefolyóin keresztül próbálja kiegyenlíteni ezeket a változásokat.
Egy többszintes házban ez különösen jól elképzelhető. A negyediken leengedik a kád vizét, közben a másodikon öblítenek a WC-vel. A közös csőnek mindkét vízmennyiséget fogadnia kell, és közben a benne lévő levegő mozgását is lehetővé kell tennie.
Mi köze a tetőn lévő csőnek a mosdó alatti szifonhoz?
A mosdó alatt lévő szifonban használat után is marad víz. Ez a vízzár akadályozza meg, hogy a csatornából levegő jusson a fürdőszobába.
Hasonló elven működik a zuhany, a kád és a padlóösszefolyó bűzelzárója. A WC-ben a kerámia belső kialakítása tartja meg a lezáráshoz szükséges vizet.
A vízzár egyszerű, de fontos megoldás. Nem kell hozzá motor vagy kapcsoló: amíg elegendő víz marad benne, lezárja a levegő útját. A következő használatkor új víz halad át rajta, majd ismét visszamarad a szükséges mennyiség.
Ha azonban a csatornában túl nagy szívóhatás alakul ki, az a szifon vizének egy részét is magával viheti. Ellenkező irányú nyomásváltozásnál levegő préselődhet át a vízzáron. Ilyenkor bugyborékolás hallatszhat, és a bűzelzárás is sérülhet.
A strangszellőző és a szifon ezért együtt dolgozik a szagmentes működésért: a szellőző a nyomásváltozások mérséklésében segít, a szifon pedig közvetlenül lezárja a csatorna felőli levegő útját.
Hogyan kapcsolódik a szellőző a stranghoz?
A legegyszerűbb elrendezésnél a szennyvízstrang ugyanabban a szerelőaknában folytatódik felfelé, amelyben az alsóbb emeleteken is fut. A lakások lefolyói az alsó szakaszhoz csatlakoznak; a legfelső bekötés fölött a cső már elsősorban a szellőzést szolgálja.
A lakásból emiatt gyakran nem látható külön szellőzővezeték. Ugyanannak a csőnek a felső folytatásáról van szó.
Összetettebb épületekben további szellőzőcsövek is tartozhatnak a hálózathoz. Az alkalmazott megoldás függ az épület magasságától, a csatlakozásoktól és a vezetékek elrendezésétől. Egy kisebb ház és egy sokemeletes társasház hálózata ezért nem feltétlenül azonos módon szellőzik.
A tető fölé vezetett cső helyének is jelentősége van: a távozó csatornalevegőnek olyan helyre kell jutnia, ahonnan nem kerül könnyen vissza az épületbe. A kivezetés kialakítása így a szennyvízhálózat működésének része.
A fürdőszobai elszívó más feladatot végez
A „szellőző” szó miatt könnyű összekeverni két külön rendszert.
A fürdőszobai ventilátor vagy szellőzőnyílás a helyiség párás levegőjét vezeti el. A strangszellőző a szennyvízcsőben lévő levegő mozgását biztosítja. A két vezeték attól még külön hálózat, hogy esetleg egymás közelében halad.
Egy erősebb fürdőszobai ventilátor ezért nem javítja meg a csatorna szellőzését, és nem pótolja a szifonból hiányzó vizet. A szag eltávolítása a helyiségből és a szag bejutásának megakadályozása két külön feladat.
A strangszellőző működéséhez a szokásos kialakításnál nem kell a lakásban ventilátort kapcsolni. A külső levegővel való kapcsolat a csőhálózaton keresztül rendelkezésre áll.
Mit tud a légbeszívó szelep?
A lefolyóknál találkozhatunk légbeszívó szeleppel is. Ez akkor nyit ki, amikor a csőben szívóhatás alakul ki, és levegőt enged be a vezetékbe. Amikor nincs szükség levegőre, bezár, hogy a csatorna levegője ne távozzon rajta keresztül a helyiségbe.
A nyitott szellőzőcső és a szelep közötti lényeges különbség a levegő mozgásának iránya. A nyitott csövön a levegő befelé és kifelé is áramolhat. A légbeszívó szelep alapvetően befelé enged levegőt, a túlnyomást nem vezeti ki ugyanilyen módon.
Ezért nem minden esetben váltható ki vele a szennyvízhálózat tető fölé vezetett szellőzése. Hogy hol alkalmazható, azt a teljes hálózat és az adott szerelvény feltételei alapján lehet eldönteni.
A szelepnek a működéshez levegőhöz kell jutnia, és hozzáférhetőnek kell maradnia. Egy teljesen lezárt burkolat mögött más körülmények közé kerül, mint egy megfelelően szellőző, hozzáférhető helyen.
Mit tapasztalhat a lakó, ha a levegő nem tud megfelelően mozogni?
Előfordulhat, hogy egy másik berendezés használatakor a mosdó felől bugyborékolás hallatszik, vagy a WC-csészében látható vízszint megmozdul. Ha a bűzelzáróból túl sok víz távozik, csatornaszag jelenhet meg.
A jelenségek oka azonban nem mindig a strangszellőző. Egy részleges dugulás szintén megváltoztatja a víz és a levegő áramlását. Egy hibás szifoncsatlakozás pedig megfelelő szellőzés mellett is átengedhet szagot.
Jó példa a ritkán használt padlóösszefolyó. Ha hosszú ideig nem jut bele víz, a bűzelzárójából elpárologhat a vízzár. Az így megjelenő csatornaszag önmagában nem jelenti azt, hogy a ház szellőzővezetékével probléma van.
Más helyzet, ha egy rendszeresen használt lefolyó vízzárát ismételten megzavarja egy másik lakás vízhasználata. Ilyenkor a közös vezeték átjárhatósága és levegőzése is vizsgálandó lehet. A hangokról részletesebben a bugyborékoló lefolyóról szóló cikkben olvashat.
Miért tartozik a szellőző a közös vezeték vizsgálatához?
A szennyvízstrang értékelésekor a cső alsó és felső része egyaránt számít. Hiába átjárható a lefolyó, ha a levegő mozgásával gond van; és a megfelelő szellőzés sem tesz átjárhatóvá egy eldugult csövet.
Társasházban a szellőzés hibája több lakásnál is jelentkezhet, akár úgy, hogy az egyes lakások szifonjai külön-külön épnek látszanak. A vizsgálatnak ilyenkor a lakások csatlakozásain túl a közös hálózatra is ki kell terjednie.
A strangszellőző tehát nem pusztán egy cső a tetőn. A szennyvízelvezetés azon része, amely a levegőnek ad utat, és ezzel segít megőrizni a lakások lefolyóinak csendes, szagmentes működését.